A napok egymás után elsuhannak. A rutin rengeteg időt elvisz. Reggel készülődés az oviba, majd ebéd után haza, harc az alvásért, utána küzdelem az ébredésért, uzsonna, majd már szinte ott is van a fürdetés, vacsora, altatás, ami tegnap is 1 teljes órát tett ki. És mindeközben valahogy nem jut elég idő mégsem a gyermekre. Olyan tényleg odafigyelős, amikor csak az együttlét öröméért vagyunk. Emellett olykor lázadok is belül. Mert nem tudok mindent besűríteni abba az alig 4 órába, amíg oviban van. Ő meg ha játszik is igényelné, hogy mellette üljek. Van konfliktus belőle.
Minek kéne beleférni ideális esetben a 4 szabad órába? (+ 1,5 óra délutáni alvás) Torna, önkezelés, meditáció, aktuális házi teendők, -mint bevásárlás, főzés, takarítás, rendrakás, mosás. És akkor még nem említettem a bárminemű önkifejező tevékenységet, netán nyelvtanulást, olvasást.. Olykor elképzelem milyen lenne, ha ott aludna délután az oviban. De valahogy nincs szívem egyenlőre kitenni ennek. Ráadásul így legalább velem van.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: