Nyers

étkezés bevezetésére való törekvéseimet, amikor előadom másoknak, akkor átlagosan azt kapom kérdésként, hogy “húst nyersen???”. És ezt látszik, hogy tényleg úgy is gondolják. Amikor közlöm, hogy neeeeem, húst már nem fogyasztok úgy egy éve, akkor is látom, hogy nem értik miért.

Bár nem is értem miért csodálkozom másokon. Nem kell messze menni. Ott van például a Tesóm. Mindenféle “baja van”, de a dokik nem találnak semmit. És mégsem hajlandó legalább kipróbálni, hogy mi van akkor, ha a húst elhagyja egy ideig. Ódzkodva nézi, amiket eszem. De azért csináljak neki gluténmentes sütit, és majd aszaljak neki is mindenfélét az újonnan kapott aszalóval. Mert ezekről nem akar lemaradni, csak éppen lemondani nem bír a megszokott ételek nagy részéről. Pedig most vasárnap is az orra alá toltam egy könyvet, amiben az ő egyik problémájáról is leírtak személyes tapasztalatokat, miszerint életmódváltással meg lehet szabadulni tőle. De csak vigyorgott. Nem azt mondom, hogy ez olyan nagyon egyszerű és könnyű, hisz én is csak apró lépésenként tudok haladni. De ez most megint olyan, hogy ha nem tesznek érte, akkor nem változik.