Ha már

édesanyámat említettem. Néhány aranyköpés. (nem akarom bántani, nagyon szeretem, de az elmúlt időben kicsit jobban el tudtam engedni, jobban látom kívülről)

• Minden vasárnap kötelező program a családi ebéd. Mi megyünk át, hogy együtt legyen mindenki. (Tesóm ott lakik 2 gyermekével). Anyám főz, olykor beengedi féltett játszószobájába Tesómat is. De csak mértékkel. Azt tudni kell, hogy hagyományos magyar ételek készülnek anyukám kezei közt. Legtöbbször ugye az elmaradhatatlan rántott hús. Mikor én egy jó éve azt mondtam, hogy akkor én nem nagyon ennék húst, lett is pánik. Hogy akkor mégis mit főzzön nekem? Nem mondom azt, hogy könnyű a helyzete, hisz Tesóm nem eszik fehér lisztet, a fia meg cukros, szóval ezeket eleve figyelembe kell vennie. Adtam tippeket, ráadásul meglehetősen sokféle zöldséget ismer is, csak valahogy lekorlátozódott az elmúlt években a húst hússal projektre. Most is rántott verzió készült, amit a gyermekem nem eszik meg az utóbbi időkben. (vagyis javarészt hús gyanánt csak a kolbászt eszi, nagy ritkán sikerül mást is megetetni vele). Épp ebédeltünk, gyermekem tologatta a falatokat a tányéron, ette a köretet, mikor is anyám megszólalt, hogy nem szabad tiltani ebben a korban a húsevést. Arcomon enyhe érthetetlenség jelei ütköztek ki. Amire csak annyit reagált, hogy “jó, csak úgy mondom!”.

• Sült Tesóm teljes kiőrlésű panírba csomagolt ebédje, mire anyám: “Ez milyen sz@rul néz ki!”

• És a harmadik, amikor is készítettem a kávémat, amihez nyers zabtejet gyártottam előzőleg otthon. Anya ránézett: “Az íze is ilyen? Mert a színe elég sz@r!”

Nos a következőnél nem biztos, hogy visszafogom a véleményemet. Mert ha jól emlékszem nem is olyan nagyon régen még az unokáira szólt rá sértődötten, ha ezzel a jelzővel illették az ételt. Olyan nehéz toleránsnak lenni? Mit várjon az ember idegenektől, ha a család ilyen? És most ezzel a példával jár elöl az én fiamnál, majd meg ha a gyerek mond neki hasonlót, akkor ki lesz akadva.