Napok-Gondolatok

szóba került mostanában. Kimentünk szelektálni Tesóm házába, mert viszi a bank. Átnézzük a ruhákat, a könyveket és mindent, ami valaha az életéhez tartozó tárgy volt. Ő már évek óta elmenekült onnan, mert az akkori élettársa az életére tört. Nos ez a “kedves” személy a mai napig ott lakik. Tesóm és három gyermeke bútorai és személyes holmijai közt. Nem mellesleg halmozva a tartozásokat.
Itt esett meg, hogy ez a személy elkezdte nekem mesélni, hogy ő összefutott az én exemmel. Akit konkrétan ki kellett tennem a lakásból, mert egyszerűen nem akart elmenni, holott már nagyon nem volt kívánatos a jelenléte. És még eztán is évekig stresszelt, írogatott, hívogatott, CD-ket gyártott nekem és bedobta a postaládába.. Namost két órán át beszélgettek. Egy élmény lehetett. Idézem:

Én: Mondtál rólam valamit?

Ő: Neeem! Tudott mindent, képben volt.

Én: Az érdekes, hogy mindent.. ugyanis a profilfotómon kívül semmit sem lát FB-n belőlem. De eszerint abból is leszűrte a dolgot. (kétlem,de ez lehet, hogy előítélet tőlem)

Ő:  Kérdezgetett a párodról, hogy mikor jöttetek össze, de nem tudtam és nem is akartam megmondani. Már túl van rajtad. De azt mondta, hogy nem érti miért mentetek szét.

Eddig az idézet.

Tényleg ennyire nem lehetett megérteni? Pedig elmagyaráztam neki nagyon sokszor. Azt mondják az idő megszépíti az emlékeket. Háhá, ezeket még neki sem sikerült.

egy korábbi amerikai filmet megnézni a múlt héten. Miközben próbáltuk feldolgozni a tematika sablonosságát arra gondoltam, hogy amennyire ezek a filmek kiszámíthatóak, na a saját élete az embernek pont annyira kiszámíthatatlan.

Pl. még gyerekként mondtam magamnak olyanokat, hogy ezt vagy azt soha.. nos kérem, soha ne mondd, hogy soha! Mert azt tuti bevonzod.

őszintén, nem így terveztem a mai és a holnapi napot. Úgy gondoltam kincsem elmegy szépen az oviba, nekem meg icipici szabadidőm lesz délelőttönként. Szerdától úgyis szünet van. Erre nem csupa takony lett?

“Segítünk, indulj el! Akard a változást és mi azokat a lehetőségeket tesszük eléd, amelyekre szükséged van a legigazabb úthoz. Elérkezett a döntés ideje. De már nem elég fejben, már a cselekedetre is szükség van. Bízz önnön szándékaid tisztaságában, helyességében, és bízz a Teremtő határtalan jóságában, amellyel  megjutalmaz, ha teszel önmagadért, a jobbításért. Kérd mindenkor segítségünket és mi megtesszük, amit lehet, hogy minden könnyen és a legmegfelelőbben történjen. Mindenkinek eljött a lépés ideje. Már kevés a kérés, ha semmit nem tesz az ember, sajnos megreked. A Társteremtésben kell az aktív részvétel. Igen, Isten társai, hisz a szabad akaratotok döntő mértékben befolyásolja életetek alakulását.

Szeresd magad és engedd, hogy a szeretet áramoljon be nagyobb mértékben életedbe. Ne korlátozd le! Tárd ki szíved és fényed beragyogja környezeted. Emeld az embereket!”

anno kiderültek az egészségügyi megoldanivalók, akkor elmentem valakihez, aki angyalokkal tud kommunikálni. (most sokan itt be is fejezik az olvasást.. 🙂 )

Nem, bennem nem volt kérdés, arra vonatkozóan, hogy léteznek-e angyalok, vagy más, szemnek láthatatlan lények. Mert én valahol érzem is, amellett meg korábban jobban érzékeltem is őket.

Lényeg a lényeg, hogy engem is behangolt. Bár már korábban is akadtak olyan írásaim, amiket nem e földi tudatomból merítettem. Azóta viszont gyakrabban írok. Általában személyes jellegűek az üzenetek, de van olyan is, amiből mindenki magáévá tehet biztató szavakat, avagy iránymutatásokat.

túl vagyunk rajta, de még mindig foglalkoztat a kérdés, miszerint hova tud eltűnni minden évben a kokárda?? Merthogy soha nincs meg az előző esztendei. Ha jól számolom, akkor viszont már minimum 20-30 darabnak kellene valahol bujkálnia a lakás különböző pontjain.

étkezés bevezetésére való törekvéseimet, amikor előadom másoknak, akkor átlagosan azt kapom kérdésként, hogy “húst nyersen???”. És ezt látszik, hogy tényleg úgy is gondolják. Amikor közlöm, hogy neeeeem, húst már nem fogyasztok úgy egy éve, akkor is látom, hogy nem értik miért.

Bár nem is értem miért csodálkozom másokon. Nem kell messze menni. Ott van például a Tesóm. Mindenféle “baja van”, de a dokik nem találnak semmit. És mégsem hajlandó legalább kipróbálni, hogy mi van akkor, ha a húst elhagyja egy ideig. Ódzkodva nézi, amiket eszem. De azért csináljak neki gluténmentes sütit, és majd aszaljak neki is mindenfélét az újonnan kapott aszalóval. Mert ezekről nem akar lemaradni, csak éppen lemondani nem bír a megszokott ételek nagy részéről. Pedig most vasárnap is az orra alá toltam egy könyvet, amiben az ő egyik problémájáról is leírtak személyes tapasztalatokat, miszerint életmódváltással meg lehet szabadulni tőle. De csak vigyorgott. Nem azt mondom, hogy ez olyan nagyon egyszerű és könnyű, hisz én is csak apró lépésenként tudok haladni. De ez most megint olyan, hogy ha nem tesznek érte, akkor nem változik. 

annak, ha az ember párja nem tudhat a blogjáról. Hogy amikor itthon van, akkor nem lehet írni.

felröhögtem, amikor azt a mondatot olvastam az aktuális könyvemben, hogy

“tudnod kell, te olyan vagy, akire sokat gondolnak azok, akik elhagynak.”

Valahogy ez nálam is így van. Legalábbis a tapasztalat ezt mutatja. Mert az szerintem tök normális, ha azok sokat gondolnak az emberre, akiket ő hagyott el.

És akkor arról is essen szó, hogy akik nagyon bejöttek, akikért oda meg vissza voltam valaha.. szóval őróluk általában kiderült, hogy ők is hasonlóan voltak velem. Csak persze ez már utólag tudódott ki, amikor már nem volt annyira aktuális.

ahol mertem venni egy darab körömkefét, az eladó hölgyet megkérdeztem, hogy ugyan nagy baj-e, ha fémpénzzel egyenlítem ki a 190Ft-os tételt? Hosszú csend, majd intett, hogy tegyem csak a kis tálcára a pulton, nehogy a keze felé próbáljam nyújtani. Utána közölte, hogy “Ha azt mondom baj, akkor is úgy adja.” Sajnos annyira megdöbbentem, hogy nem reagáltam le. Mert még ha egy gyenge mosolyt elengedett volna, akkor azt is hihettem volna, hogy viccelt. De nem. Vérkomolyan gondolta. Amint kiléptem az üzletből rögvest több reakció is eszembe jutott.

1, meg kellett volna kérdezni, hogy rossz napja van-e, vagy alap ez a viselkedés?

2, további szép napot kívánva egy hatalmas mosollyal hagyni el a boltot.

3, vállamat megrántva eltenni a pénzt és átnyújtani a 10ezrest. (hátha az már megfelelő címlet).

4, esetleg ezt mind egyszerre eljátszani.