Napok-Gondolatok

a tv híradóban látottakon tudnak anyámék siránkozni! Az egyik unokájuk bajban van, ők meg simán struccpolitikát folytatnak. 

bedőltem. Mert ő jött, ő kért, ő akart jönni masszázsra, de ha én nem kérdezek rá fél órával a kijelölt időpont előtt, akkor ő nem ír. :p Nem és nem fogok legközelebb miatta kapkodni. Kedves szomszédasszony szomszédasszonya.

Szerencsére még tegnap este jött egy üzenet, hogy a szomszédasszony tesójának a férje jöhet-e a fájó hátával. 🙂

hogy mégis hazalátogatnak nagybátyámék Ausztráliából. Szeptemberre van repülőjegyük. Tesómat meg is kérték, hogy keressen nekik 25 napra apartmant. Az árak azonban meglehetősen magasak ilyen hosszú távra. 240-300ezer körül vannak az olcsóbbak. Mondtam, hogy ezzel az erővel, ha meg tudunk egyezni, akkor addig odaadjuk a lakást. És akkor nem idegennek fizetnek, hanem még segítenek is nekünk. Ebből az lett, hogy az én drága apukám megkérdezésem nélkül mondott nekik 110et. És vidáman újságolta el nekem, hogy ő milyen ügyes. Nos, lehet mondanom sem kell, én kiakadtam. Nem mondtam semmit neki, mert annyira megdöbbentem, hogy csak néztem. Azt is megbeszélték, hogy majd ma felhív engem a nagybátyám és egyeztetjük a részleteket. Nem vártam repesve a hívást, pláne hogy tegnap egész nap ezen pörgött az agyam, nameg az egóm is. Mert úgy vélem, hogy ha a kabátomat ígéri is el valakinek kölcsön, akkor is minimum beszéljen velem elsőként. Délelőtt a telefoncsörgésre máris összerándult a gyomrom. (Na hurrá! Köszi apa!) Elmondtam nagybátyámnak, hogy a helyzet eléggé képlékeny, mert mi most akarjuk eladni a lakást, és venni egy kisebbet. De ha még ez lesz, akkor is oda tudjuk adni, meg ha már a kisebb, akkor azt. Nekik teljesen megfelel bármelyik. Oké. Aztán jött a kérdés, hogy mindezt mennyiért, mert ugyan az apu mondott valamit, de ő nem is értette, meg rossz volt a vonal, meg süket.. Bevallottam, hogy ugyan 110et mondott neki az apu, de meg sem beszélte velem. Ezt ő sem tudta hova tenni. Kiböktem, hogy picivel többnek jobban örülnék, mert akkor már maradna is a rezsin túl valamicske. (már amíg el nem költöm) Biztosított, hogy megkapom amit kérek, és várnak türelemmel, miközben drukkolnak, hogy gyorsan sikerüljön a tervem. Azért így már mindjárt más.

délelőtt úgy sikerült lemenni a játszóra, hogy a kölök hisztizett. Már senki sem tudta épp mi a gond, de ő töretlenül üvöltött. Rajtunk kívül ketten voltak lenn. Az egyik ráadásul a szomszédasszony nagypofájú szomszédasszonya+gyermek. Próbáltuk sokféleképp csitítani a kölkünket, de nem jártunk sikerrel. Végül a játszótér melletti házból kiüvöltött egy koros hölgy(?), hogy “Tán haza kéne vinni azt a gyereket!” Erre nagypofájú szomszédasszony rögtön visszaüvöltött, hogy “Mit mondott?? Tessék becsukni az ablakot! Vagy tessék elköltözni!” A hölgy(?): “Mindig van egy hülyegyerek a játszón.” Nos ha nem lettem volna a gyerekkel elfoglalva, akkor biztos odamegyek és megnézem magamnak. T el is indult, azt nem tudom milyen tervekkel, de már nem látta. Arra mindenesetre jó volt, hogy a kölök meglepődött és abbahagyta végre a hisztit. 

volt T 4 napig. Már hiányoltuk. Péntek délben érkezett, onnantól borult a gyermek napja, természetesen szóba se jöhetett a délutáni alvás. Apán csüngött késő estig. Szombaton elmentünk koncertre, gyermek meg ment a nagyszülőkhöz/nagynénjéhez aludni. Nem sok kedvem volt az egész bulihoz, de tekintve, hogy én találtam ki, menni kellett. Persze jól éreztük magunkat. A Fonóban lépett fel a VCsSz. Ahhoz képest, hogy az első találkozásom velük eléggé vegyes benyomásokkal volt teli, ahhoz képest mostmár szeretem, amit csinálnak. Nem voltak sokan, de persze így is volt 2 ismerős is a közönség soraiban. Az egyik Nyíregyházáról, a másik meg egy volt nyerős ügyfél. Mások szerint “egészséges késéssel” kezdett az előzenekar. Hétre volt kiírva, nyolckor kezdődött. Ennyit a “namajd sokat alszom, most hogy nincs itthon a gyerkőc” tervemről. Pláne, hogy reggel vevőt vártunk, akinek sikerült is kiakasztania. Egy hordót jött megvenni. Már a telefonban akadékoskodott, hogy az nem lehet, hogy 210 L-es és ilyen magas és ilyen átmérővel bír. Az csak 100 L-es. Mikor meg sikerült győződnie, hogy nekem van igazam, akkor azért rákérdezett, hogy olcsóbban mehet-e. Mondtam neki, hogy kellően alacsony árat sikerült kiírnom, amire csak 6 jelentkező lett hirtelen, szóval nem. Hát csak azért kérdi, mert ő is most adott el valamit 3000-ért, vagyis a vevő lealkudta 2000-re, de most ő ezen nem problémázott, engedett. Uram, szíve joga, de én ennyit kérek. Ideérve meglátta az egyszer használt tök jó állapotú hordót és első mondata: “ezt úgy lehet kidobni az ablakon, ahogy van”. Szerencséje, hogy én még nem voltam szalonképes, különben kimentem volna és megmutatom neki az ajtót. Szegény T helytállt és vissza sikerült fognia magát, pedig az ember nagyon azon volt, hogy kiakassza. Ráadásként még 2x megkérdezte, hogy akkor ennyi-e az ára? Végül csak elvitte 3 ezerért. Az új rendszámos autójával. 

volt reggel találkozóm a metrókijáratnál. Kb. 10 percet sikerült ott eltöltenem a jegyautomaták mellett. De már elég hamar bántam, hogy oda beszéltem meg a randit. Az a mocskos módozatú tarhálás, ami ott folyik. Percek alatt fordult fel a gyomrom. A fiatal cigány párocska, akik minden jegyet vásárlóra ráálltak és próbáltak pénzt lejmolni. Aztán később másoktól is. Az illuminált hajléktalan, aki konkrétan zaklatta a jegyvásárlókat. A nő már kiabált vele, mindhiába. Akkor egy ugyancsak ott várakozó fiatal srác a védelmére kelt. Nos emelném kalapom, ha lenne. Mert a tag elkezdett hadonászni  a srác felé, mintha megütné. Volt, hogy pár centire állt meg az ökle az arcától. De a srác nem ment bele a játszmába. Úgyhogy végül odébbállt hangos szitkozódások közepette az ember. Én értem, hogy kéregetnek, értem, hogy nincs. Bár érdekesmód a pár mindkét tagja el volt látva cigivel. Egyet nem tudok hova tenni. Miért nem lehet ezt kulturáltan? Ha valaki nem-et mond, akkor azt értsék meg!

Lemenve az aluljáróba megláttam 2 polgárőrt, vagy mit. Lehet közteresek voltak. Odamentem és kértem, hogy néha láttassák magukat a jegyautomatáknál. Én nem hiszem, hogy az idős virágárus nénikék jelentik a potenciális veszélyforrást.

Ma reggel futottam bele az egyik kirakatban. Azóta sem értem igazán a koncepciót.

 anya. Pedig tényleg szeretem! Egyik nap elmesélte nekem, hogy látott egy nőt, aki épp valakinek mesélte, hogy felvett egy kemót, de annyira rossz volt, hogy abba is hagyatta a kezelést és már többet nem kért. Mert vele ezt ne csinálják. Anya kifejtette, hogy ez mekkora önzés és miért nem gondol az ilyen a családjára, nincs joga ezt tenni velük. Nem volt kedvem vitába keveredni, ezért csak hümmögtem és inkább hagytam lecsengeni a témát. Mert szerintem mindenkinek alapvető joga a SAJÁT életének döntéseit a SAJÁT szemszögéből meghozni. Bár én ugye nem ezt tettem, amikor családi nyomásra felvettem az 5. és a 6. kemót. De azt gondolom, hogy az az önzés, amikor a család rá akarja erőszakolni az akaratát az egyénre. Miért? Ők érzik magukban az erőt az adott dolog véghezviteléhez? Vagy netán nekik kell számolni a mellékhatásokkal? Egyáltalán mit tudnak? Mert sajnos sok szempontból téves elképzeléseik, információik vannak. És még csak észre sem veszik. Akkor sem, ha az orruk alá tolják.

Szintén akkor mesélte el, hogy látott egy másik nőt is, aki meg azt mondta el, hogy pár hónapja temette a férjét. És PIROSBAN volt! Aztaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! Micsoda szentségtörés! Namost majdnem megkérdeztem, hogy minek legyen feketében, hogy nemsoká a férj után menjen? Lezárni az összes csakrát a feketével.. De meg amúgy is. Ez annyira a külsőségek fontosságának eltúlzása. Mert miért ne gyászolhatná pirosban is méltó módon a férjét? Nem a ruha a fontos, hanem ami a szívében és a fejében van. Szerintem.

elgondolkodtam azon, hogy vajon hogy is választhattam leszületésem előtt pont a szüleimet. Mondjuk azért azt nem hittem el sosem, amivel a tesóm még kicsiként terrorizált, miszerint engem úgy találtak. De számos olyan dolog van, amiben annyira eltérünk pl. anyuval. Ilyen teszem azt a harag. Ő szinte imád haragudni. Ha valami sérelem éri, akkor azon nyammog, belesüpped, szinte kiélvezi, és fröcsög a (vélt, vagy valós) elkövetőre. Akár évekig. Akár annak árán is, hogy már felfogja, hogy ezzel csak önmagának árt. (na jó, meg a környezetnek is valamelyest) De mai napig heti szinten előfordul, hogy vagy apuval, vagy tesómmal, vagy valamely nagyobb unokával úgy alakul egy-egy helyzet, hogy anyu akár napokig se szól hozzá a kiszemelthez. Pedig együtt laknak mind! Aztán ott van a fújjogás. Amikor kritizálni kell mindenkit. Mert hogy képes felvenni olyan ruhát a dagadt testére.. Nos kérem, akinek önmagával van baja, az miért mást szapul??? És ez annyira szánalmas kívülről nézve. Én már jó ideje nem dőlök be ennek, úgy vélem mindenkinek joga azt viselni és úgy, ahogy jól érzi magát benne. A szüleim nem fővárosban születtek. Apám még csak nem is a mai magyar területen. Anyu meg falun. Onnan jött fel. És ha lát egy hangyát, egy bogarat, egy bármit, ami él és mozog, azt azonnal üti le. Még a kertben is!! Mikor megkérdeztem ott miért zavarja, akkor azt felelte, mert bemegy a lakásba. Ó jaj! Van baj ott a fejben. És sajnos már apu is ilyen. Egymást fejlesztették tökéletes természetgyilkossá. Mert ha az udvaron kirajzanak a hangyák, akkor előkerül a mindenféle fincsi vegyszer, amit csak gyártanak és akkor tele van az udvar szórva, fújva méreggel. Naccerű! Én mondtam is, hogy csodálom, hogy mi a tesómmal felnőttünk és minket nem csaptak le. (Mi ráadásul inkább fogjuk a lakásban talált bármekkora, bármily rettenetes élőlényt és inkább valahogy kitessékeljük, de élve hagyjuk.) Sajnos a vegyszer “imádat” teljeskörű. Csak azért képesek megvenni egyszerre több flaska lefolyótisztítót, mert olcsó volt. Mikor mondtam, hogy szódabikarbóna és ecet, akkor csak legyintettek. Persze, végülis nekik mindegy mi lesz a Földön 100 év múlva.

kreatív tudok lenni, kivéve amikor muszáj. És most ismét valami jelmez kell az oviba, ami praktikus, amit kinn is, benn is viselhet a gyermek és ami valami olyat szimbolizál, ami megtalálható egy kertben. Aha. Ha hajlandó lenne felvenni a farsangra készült minimál macskajelmezt a kölök, akkor meg is lenne oldva a helyzet, hisz a farsangi bulin nem vett részt. De nem. Köszi! Varrni nem tudok, bár szeretnék. Már meg is tettem a kezdő lépéseket, elhoztam tesótól a varrógépet. Ezer éves. Úgyhogy hiába mutogatta meg egyszer, hogy mit is kell vele tenni, egyszerűen nem megy. Még kell továbbképzés. A szomszédot meg már nem akarom nyúzni a témával, mert ideje sincs.