Muzsika

tévé ment éjjel-nappal a nagymaminál. Azt kell mondjam, hogy nem egyezik az ízlésünk. Pedig meglehetősen tág a zenei érdeklődési köröm. Már kívülről tudta, hogy mikor mi következik, de azért nézte. Én is ott ragadtam olykor a képernyő előtt, mert elrévedeztem a kérdésen, hogy mi viszi rá a fellépőket, hogy kiálljanak a közönség elé. És most itt nem feltétlen a énekhang hiányáról beszélek, hanem arról, hogy milyen már az, amikor az előadó tombol a színpadon, belead anyait-apait, majd rámegy a kamera a nézőkre, akik mozdulatlanul ülnek és néznek ki a fejükből.

És amúgy meg honnan szedtek össze ennyi nótás kedvű egyént??