Vajon

van olyan szülő, aki hitelesen emlékszik arra, hogy mikor Ő volt gyermek, esetleg fiatal, vagy netán már középkorú felnőtt hogyan volt? Kezdek kételkedni. Ha emlékeznének, akkor nem próbálnának állandóan a saját igazuk irányába terelni senkit. Mert anno ők sem feltétlen kérték ki a szüleik tanácsát, esetenként még nagyobb kérdésekben sem. Hát még ha kéretlenül kaptak tanácsot, azt még inkább úgy sejtem, hogy nem fogadták meg. Miért kell olyan dolgokba beleszólniüvölteni, amihez tulajdonképpen köze nincs másnak, csak a páromnak, nekem, és a gyermekemnek? Konkrétan, hogy mekkorára vágassuk a gyermek haját. Erről már annyit beszéltek feleslegesen, hogy ha azt az energiát mind valami értelmes dologra használták volna, akkor tulképp mindenki sokszorosan jól járt volna. Ennél már csak a gyerekülés “probléma” a jobb. Merthogy ez, ami van, nehéz. Persze, hisz az egyik legjobb ülést vettük meg anno, amiről a tesztek is bizonyították, hogy nem gagyi. De ez úgy tűnik teljesen mellékes infó, mert anyu állandóan megemlíti (mondjuk inkább, hogy parancsol), hogy ezt adjuk már el és vegyünk másikat, már lehet 8000ért is kapni ülést. Hja. Ami még ennyire se biztonságos, és amiből nem mellesleg nem lát ki még a gyerek az ablakon. Minő jó elgondolás! Mikor utazunk 200km-t a másik nagyihoz biztos majd jön velünk még valaki, aki szórakoztatja végig a fiamat..