Sokszor

elgondolkodtam azon, hogy vajon hogy is választhattam leszületésem előtt pont a szüleimet. Mondjuk azért azt nem hittem el sosem, amivel a tesóm még kicsiként terrorizált, miszerint engem úgy találtak. De számos olyan dolog van, amiben annyira eltérünk pl. anyuval. Ilyen teszem azt a harag. Ő szinte imád haragudni. Ha valami sérelem éri, akkor azon nyammog, belesüpped, szinte kiélvezi, és fröcsög a (vélt, vagy valós) elkövetőre. Akár évekig. Akár annak árán is, hogy már felfogja, hogy ezzel csak önmagának árt. (na jó, meg a környezetnek is valamelyest) De mai napig heti szinten előfordul, hogy vagy apuval, vagy tesómmal, vagy valamely nagyobb unokával úgy alakul egy-egy helyzet, hogy anyu akár napokig se szól hozzá a kiszemelthez. Pedig együtt laknak mind! Aztán ott van a fújjogás. Amikor kritizálni kell mindenkit. Mert hogy képes felvenni olyan ruhát a dagadt testére.. Nos kérem, akinek önmagával van baja, az miért mást szapul??? És ez annyira szánalmas kívülről nézve. Én már jó ideje nem dőlök be ennek, úgy vélem mindenkinek joga azt viselni és úgy, ahogy jól érzi magát benne. A szüleim nem fővárosban születtek. Apám még csak nem is a mai magyar területen. Anyu meg falun. Onnan jött fel. És ha lát egy hangyát, egy bogarat, egy bármit, ami él és mozog, azt azonnal üti le. Még a kertben is!! Mikor megkérdeztem ott miért zavarja, akkor azt felelte, mert bemegy a lakásba. Ó jaj! Van baj ott a fejben. És sajnos már apu is ilyen. Egymást fejlesztették tökéletes természetgyilkossá. Mert ha az udvaron kirajzanak a hangyák, akkor előkerül a mindenféle fincsi vegyszer, amit csak gyártanak és akkor tele van az udvar szórva, fújva méreggel. Naccerű! Én mondtam is, hogy csodálom, hogy mi a tesómmal felnőttünk és minket nem csaptak le. (Mi ráadásul inkább fogjuk a lakásban talált bármekkora, bármily rettenetes élőlényt és inkább valahogy kitessékeljük, de élve hagyjuk.) Sajnos a vegyszer “imádat” teljeskörű. Csak azért képesek megvenni egyszerre több flaska lefolyótisztítót, mert olcsó volt. Mikor mondtam, hogy szódabikarbóna és ecet, akkor csak legyintettek. Persze, végülis nekik mindegy mi lesz a Földön 100 év múlva.