Itthon

volt T 4 napig. Már hiányoltuk. Péntek délben érkezett, onnantól borult a gyermek napja, természetesen szóba se jöhetett a délutáni alvás. Apán csüngött késő estig. Szombaton elmentünk koncertre, gyermek meg ment a nagyszülőkhöz/nagynénjéhez aludni. Nem sok kedvem volt az egész bulihoz, de tekintve, hogy én találtam ki, menni kellett. Persze jól éreztük magunkat. A Fonóban lépett fel a VCsSz. Ahhoz képest, hogy az első találkozásom velük eléggé vegyes benyomásokkal volt teli, ahhoz képest mostmár szeretem, amit csinálnak. Nem voltak sokan, de persze így is volt 2 ismerős is a közönség soraiban. Az egyik Nyíregyházáról, a másik meg egy volt nyerős ügyfél. Mások szerint “egészséges késéssel” kezdett az előzenekar. Hétre volt kiírva, nyolckor kezdődött. Ennyit a “namajd sokat alszom, most hogy nincs itthon a gyerkőc” tervemről. Pláne, hogy reggel vevőt vártunk, akinek sikerült is kiakasztania. Egy hordót jött megvenni. Már a telefonban akadékoskodott, hogy az nem lehet, hogy 210 L-es és ilyen magas és ilyen átmérővel bír. Az csak 100 L-es. Mikor meg sikerült győződnie, hogy nekem van igazam, akkor azért rákérdezett, hogy olcsóbban mehet-e. Mondtam neki, hogy kellően alacsony árat sikerült kiírnom, amire csak 6 jelentkező lett hirtelen, szóval nem. Hát csak azért kérdi, mert ő is most adott el valamit 3000-ért, vagyis a vevő lealkudta 2000-re, de most ő ezen nem problémázott, engedett. Uram, szíve joga, de én ennyit kérek. Ideérve meglátta az egyszer használt tök jó állapotú hordót és első mondata: “ezt úgy lehet kidobni az ablakon, ahogy van”. Szerencséje, hogy én még nem voltam szalonképes, különben kimentem volna és megmutatom neki az ajtót. Szegény T helytállt és vissza sikerült fognia magát, pedig az ember nagyon azon volt, hogy kiakassza. Ráadásként még 2x megkérdezte, hogy akkor ennyi-e az ára? Végül csak elvitte 3 ezerért. Az új rendszámos autójával.