Az úgy volt

hogy lassan már 11 évvel ezelőtt találkoztam valakivel. Nevezzük I-nek. Aki elég meghatározó személye lett az életemnek. Épp egy szakításon voltam túl, konkrétan szinte ki kellett tenni a lakásból az exemet, mert valahogy nem értette meg, hogy nem áll szándékomban egy levegőt szívni vele a továbbiakban. Ő egy külön fejezet. Az egy olyan kapcsolat volt, amiből nagyon sokat lehetett tanulni. Majdhogynem minden negatívumot megtapasztaltam benne, amit csak lehet. Ekkor mentem el egy csontkovácshoz, aki ennél a titulusnál kicsit több volt. És még több lett a későbbiekben. Egyszercsak azt vettem észre, hogy tulképp a szeretője lettem. Én, aki anno azt mondta, hogy ilyet soha! Ő épp kilábalóban volt az aktuális kapcsolatából. Nem írom le az akkori történetet, mert felesleges volna. Megpróbálok a lényegre szorítkozni. Persze ezt nem biztos, hogy lehet objektíven. Leszámítva a szeretői státuszt, ettől a kapcsolatból viszont rengeteg jót kaptam. Nagyon szerettem. Állítólag ő is engem, ám egy talán fél év után azt mondta, hogy nagy a korkülönbség (14 év) és másfele van az utunk. Belepusztultam. Az volt a szerencsém, hogy nem hagyott magamra azonnal. Csak fokozatosan. Közben történt egy kellemetlen incidens. Elmentem egy olyan helyre, ahova együtt jártunk a Pilisben. Egy immár közös baráthoz. Csak arról nem tudtam, hogy ő is jön. És nem egyedül. Egy új nő volt mellette, akitől már az exe is óvott. A nő is meglepődött rendesen, de ő legalább tudta már, hogy létezem. Ráadásként I sem így tervezte, nem számolt velem. Szóval voltunk háromszög is, úgy fest. Nekem viszont ez eléggé övön aluli ütés volt, mert nem volt őszinte. Ha elmondta volna, akkor ezt is megértem. Így újra beledöglöttem. Eltelt 1-2 hét, ismét itt volt. Hogy megbeszéljük. Oké. Aztán elköltözött az ország keleti végébe. Egy ideig nem is beszéltünk. Majd valahogy ismét felvettük a szálat, de csak mint barátok, akik “megbíznak” a másikban. Bár ez elég egyoldalú volt. Évekig csak telefonon beszéltünk. Majd valahogy elérte, hogy az új nő szemet hunyt és már T-vel együtt, de mehettünk közös helyre velük. Konkrétan egy erdészházba jártunk a Bükkbe sokadmagunkkal.  Megmaradt bizonyos távolság köztünk, de már nagyjából akkor beszéltünk telefonon, amikor csak akartunk. Na ez sem volt sűrűn, 2 havonta talán. Én nem sokat tudtam az ő életéről, max a közös barátok mondtak pár szót a helyzetéről. Viszont éreztem tisztán és világosan, hogy nem boldog, hogy a NAGY Ő mégse vált be neki.