Napok-Gondolatok

az utolsó nap az oviban. Persze mi már tegnap sem mentünk, tekintve a kötőhártya gyulladást. Most bezárt 1 teljes hónapra az óvoda. Bementem hát a ruhákért. Legkedvesebb óvónénink meg nem átallott úgy elköszönni, hogy “jó pihenést!”. Asszem nem érzi ő át ezt a dolgot. Persze megértem, még nincs gyermeke. 

Gyermek 3 napot járt oviba, majd visszaesett a kötőhártya gyulladásba. Ezáltal ma a szemészeten kezdtünk. Előrelátóan megkérdeztem a gyerekszemészt, hogy ha esetleg nekem is visszatérne mit tegyek, úgyhogy írt nekem is szemcseppet. De megtudtuk, hogy nem a fiam az egyedüli a csoportból, aki újrázik. 

sárkányos a hangulatom. Paff vagyok. 

nem a like-okra vadászom az FB-n, mert különben más típusú fotókat tennék ki. Mégis. Kitettem egy ráadásul rossz minőségű mobilos fotót az ebédemről, ami cseresznye, szamóca és eper volt. 34 ismerős tetszik-elte 1 nap alatt. Ez kedves, nameg vicces is. 

a fehérneműket a szekrényből, gondolván rendet rakok és amit nem kedvelek az repül kifele. Találtam pár illatmintát is. Az egyiket gyorsan magamra kentem. Akkor vált gyanússá. Nagyon finom volt az illat, de valami mégsem stimmelt. Megnéztem hát a papírját. Férfiparfüm. Mi a csudát keres az én szekrényemben? Próbáltam lemosni, de elég tartós. 

nézhettem ki délelőtt a parkban, ahogy először gyógyító kód kezelést csináltam magamon, majd a nadi teljes testkezelését. Az elején még zavart, hogy esetleg mit gondolnak rólam, de az a helyzet, hogy egy idő után már nem érdekelt. És tulképp ez lenne a normális. Legalább levegőn voltam, napoztam is kicsit..

oly ritka, mint a fehér holló. Hébe-hóba akad 1-1. A legutóbbi alkalommal gyermek kitalálta önnön szándékától vezérelve, hogy ő ott alszik a nagyinál a nagynénjével. Megkérdeztük, hogy biztos-e. Igen. Még a biztonság kedvéért rákérdeztünk vagy 5x és többféleképp. De akkor is igennel válaszolt. Nos úgy láttuk jónak apjával egyetemben, hogy akkor mi le is lépünk és hagyjuk ott, ahol szeretne lenni. Tesóm rögvest belement, anyu meg rögtön kételkedni kezdett, aminek persze hangot is adott, hátha el tudja tántorítani a gyermeket. Nem is értem azt a pánikot, amit ő ott átélt percek leforgása alatt. Mi elindultunk, majd a gyermek utánunk futott, hogy ő mégis velünk jön. Anyu reakciója: “Még épp időben!” 

Nem értem miért kell rögtön ellenkeznie anyunak az ott alvás miatt. Pláne, hogy nem is ő van leginkább a gyermekkel, hanem tesóm. Minden alkalommal ezt csinálja és teljesen elbizonytalanítja a gyereket. Amikor meg nem találkoznak, akkor meg megy a nyavalygás, hogy mennyire hiányzik neki az unokája. 

A vége persze az volt, hogy az én drágám meggondolta magát és mégis inkább ott aludt. 😀 Nekünk meg lett egy szabad estünk, amivel hirtelen nem is tudtunk mit kezdeni. Bő fél órán át a netet bújtam, hátha találok valami programot, ami érdekes lehet. Nem nyert. Ráadásnak még csak jó idő sem volt, így rendeltünk egy sushit és megnéztünk egy filmet. 

van az, hogy az állítólagos barátok, fel nem emelnék azt a kicseszett telefont, hogy esetleg beszéljünk. De még csak rá sem írnak az emberre, holott a legutóbbi beszélgetés alkalmával (jópár hónapja) abban állapodtunk meg, hogy amint túljutottak az unoka elköltözésén, akkor hívnak. Éshát FBn eléggé jelen vannak. Ennyi? Őket is felejtőssé kell nyilvánítani? Értem én, hogy valakivel véget ér a közös út, valakivel meg még vannak megtapasztalni valók. De akkor is. 

érzés, amikor a körzeti doki felajánlja, hogy megpróbálhat leszázalékolni. De én meg akarok gyógyulni!!!!!!!!!

most ez van, megpróbálok kilátni a fejemből. Mindenkivel napszemüvegben vagyok hajlandó tárgyalni, legyen szó az érdeklődőkről, avagy a postásról. Mert úgy vélem mindannyiunknak jobb/kellemesebb így. Természetesen gyermektől kaptam el. Csak neki állítólag nem fájt, és neki nem dagadt be igazán a szeme. Csak piros és összeragadt alvás közben. Nameg olykor törölgetni kell. Nekem meg úgy nézett ki tegnap reggel, mint akit jól összevertek, ráadásul fájt ezerrel a bal szemem. Mostanra a jobb is elkapta, de már megjártuk a szemészetet.