oly ritka, mint a fehér holló. Hébe-hóba akad 1-1. A legutóbbi alkalommal gyermek kitalálta önnön szándékától vezérelve, hogy ő ott alszik a nagyinál a nagynénjével. Megkérdeztük, hogy biztos-e. Igen. Még a biztonság kedvéért rákérdeztünk vagy 5x és többféleképp. De akkor is igennel válaszolt. Nos úgy láttuk jónak apjával egyetemben, hogy akkor mi le is lépünk és hagyjuk ott, ahol szeretne lenni. Tesóm rögvest belement, anyu meg rögtön kételkedni kezdett, aminek persze hangot is adott, hátha el tudja tántorítani a gyermeket. Nem is értem azt a pánikot, amit ő ott átélt percek leforgása alatt. Mi elindultunk, majd a gyermek utánunk futott, hogy ő mégis velünk jön. Anyu reakciója: “Még épp időben!”
Nem értem miért kell rögtön ellenkeznie anyunak az ott alvás miatt. Pláne, hogy nem is ő van leginkább a gyermekkel, hanem tesóm. Minden alkalommal ezt csinálja és teljesen elbizonytalanítja a gyereket. Amikor meg nem találkoznak, akkor meg megy a nyavalygás, hogy mennyire hiányzik neki az unokája.
A vége persze az volt, hogy az én drágám meggondolta magát és mégis inkább ott aludt. 😀 Nekünk meg lett egy szabad estünk, amivel hirtelen nem is tudtunk mit kezdeni. Bő fél órán át a netet bújtam, hátha találok valami programot, ami érdekes lehet. Nem nyert. Ráadásnak még csak jó idő sem volt, így rendeltünk egy sushit és megnéztünk egy filmet.