jelentkezett ismét a lakra. Mint kiderült a házban lakik, csak épp a földszinten. A fiának keresgél. Haza is jöttem gyorsan, rendet vágtam és szóltam, hogy jöhet. Na már mikor bemutatkozott tudtam, hogy nem nyert. Igazgatósági tag a házban. Első kérdés: “Jár közgyűlésre? Nem láttam tegnap!” Mindent lefikázott, amit lehetett. Itt volt háromnegyed órát. Már 5 perc után úgy voltam vele, hogy inkább menjen el, úgyse akarja megvenni.
Kezdte azzal, hogy kissé elrugaszkodott ez az ár. Mondtam neki, hogy lehet, de az ingatlanosok, akik itt jártak eddig, azok szerint lehetne még többért is árulni. Majd jött a fürdőszobánál, hogy “hát igen, ez nem egy mai stílus. Na engem mondjuk a stílus hidegen hagy.. ” Akkor minek kell megjegyezni?
Említette, hogy van a házban egy másik eladó lakás is. Kérdeztem, hogy milyen, ugyanekkora? “Igen. És sokkal jobb állapotú, mint ez és olcsóbb.” AKKOR?? Miért nem ment haza már az első pár perc után?
A hab az volt a tortán, amikor megállt a hibiszkusz előtt, ami majdnem a háló harmadában terpeszkedik. Látszott rajta, hogy nem tetszik valami. Ki is fejezte: “ez a növény..szép, meg zöld, de túl nagy.” Majdnem mondtam, hogy az nem jár a lakáshoz.