Érdekes,

hogy hiába csak pár napja történt a találkozás, egyszerűen nem tudom visszajátszani magam előtt, hogy mi történt. Nem emlékszem arra, hogy mikor ránéztem, akkor milyen érzésem volt. De még csak arra sem, hogy milyen volt az első pillanatokban a tekintete. Semmi. Mintha elveszett volna a történet pár momentuma. 

Az azonban meglehetősen megragadott, amikor azt mondta, hogy “Ha van eszed, akkor azt mondod, hogy bolond vagyok és én találtam ki az egészet, hátha akkor helyreáll a családi béke.” Nem mondtam neki, hogy ezzel már eléggé elkésett. Szerintem tudja. Ám ez a mondata annyira nem passzolt a többi közé, hogy olyan volt, mintha nem is ő mondta volna. Ez is érdekes..