1.0Napok-Gondolatokhttps://dzsu.cafeblog.huIldikóhttps://dzsu.cafeblog.hu/author/ihalaszcitromail-hu/<p>Pétertől olvastam:</p> <p>"A gyerek kipróbálja a szülőt, hogy bizonyos helyzetekben hogyan reagál. És nem biztos, hogy a mosolygós szelídség az egyetlen lehetőség, amivel egy szülő reagálhat a gyerek dolgaira. És ha fáj, amit mond, vagy tesz, miért ne lássa, érezze ezt  is a gyerek? És ha dühít, miért ne lássa a gyerek, hogy dühít? Vagyis miért ne kaphatna a gyerek egy eleven, élő szülőt, akinek fájdalma is van, dühe is van, sírása is van, tehát egy élő ember?"</p> <p>Nem, ez még nem ment fel. Dolgozom azon, hogy ne kapjon el a hév, amikor a határokat <del>feszegeti</del>, lépi át. De van az a helyzet, amikor a tehetetlenség illúziójába ringatózom és az nem tetszik. Az kihozza belőlem a decibeleket. Teljesen igaznak érzem azt a kijelentést, hogy a gyerek is tanítja a szülőt. És néha nehezebb dolgom van, mint neki. Vagy csak magammal is türelmetlen vagyok..</p>rich