1.0Napok-Gondolatokhttps://dzsu.cafeblog.huIldikóhttps://dzsu.cafeblog.hu/author/ihalaszcitromail-hu/<p>szóba került mostanában. Kimentünk szelektálni Tesóm házába, mert viszi a bank. Átnézzük a ruhákat, a könyveket és mindent, ami valaha az életéhez tartozó tárgy volt. Ő már évek óta elmenekült onnan, mert az akkori élettársa az életére tört. Nos ez a "kedves" személy a mai napig ott lakik. Tesóm és három gyermeke bútorai és személyes holmijai közt. Nem mellesleg halmozva a tartozásokat. <br />Itt esett meg, hogy ez a személy elkezdte nekem mesélni, hogy ő összefutott az én exemmel. Akit konkrétan ki kellett tennem a lakásból, mert egyszerűen nem akart elmenni, holott már nagyon nem volt kívánatos a jelenléte. És még eztán is évekig stresszelt, írogatott, hívogatott, CD-ket gyártott nekem és bedobta a postaládába.. Namost két órán át beszélgettek. Egy élmény lehetett. Idézem:</p> <p>Én: Mondtál rólam valamit?</p> <p>Ő: Neeem! Tudott mindent, képben volt.</p> <p>Én: Az érdekes, hogy mindent.. ugyanis a profilfotómon kívül semmit sem lát FB-n belőlem. De eszerint abból is leszűrte a dolgot. (kétlem,de ez lehet, hogy előítélet tőlem)</p> <p>Ő:  Kérdezgetett a párodról, hogy mikor jöttetek össze, de nem tudtam és nem is akartam megmondani. Már túl van rajtad. De azt mondta, hogy nem érti miért mentetek szét.</p> <p>Eddig az idézet.</p> <p>Tényleg ennyire nem lehetett megérteni? Pedig elmagyaráztam neki nagyon sokszor. Azt mondják az idő megszépíti az emlékeket. Háhá, ezeket még neki sem sikerült.</p>rich