1.0Napok-Gondolatokhttps://dzsu.cafeblog.huIldikóhttps://dzsu.cafeblog.hu/author/ihalaszcitromail-hu/<p> anya. Pedig tényleg szeretem! Egyik nap elmesélte nekem, hogy látott egy nőt, aki épp valakinek mesélte, hogy felvett egy kemót, de annyira rossz volt, hogy abba is hagyatta a kezelést és már többet nem kért. Mert vele ezt ne csinálják. Anya kifejtette, hogy ez mekkora önzés és miért nem gondol az ilyen a családjára, nincs joga ezt tenni velük. Nem volt kedvem vitába keveredni, ezért csak hümmögtem és inkább hagytam lecsengeni a témát. Mert szerintem mindenkinek alapvető joga a SAJÁT életének döntéseit a SAJÁT szemszögéből meghozni. Bár én ugye nem ezt tettem, amikor családi nyomásra felvettem az 5. és a 6. kemót. De azt gondolom, hogy az az önzés, amikor a család rá akarja erőszakolni az akaratát az egyénre. Miért? Ők érzik magukban az erőt az adott dolog véghezviteléhez? Vagy netán nekik kell számolni a mellékhatásokkal? Egyáltalán mit tudnak? Mert sajnos sok szempontból téves elképzeléseik, információik vannak. És még csak észre sem veszik. Akkor sem, ha az orruk alá tolják.</p> <p>Szintén akkor mesélte el, hogy látott egy másik nőt is, aki meg azt mondta el, hogy pár hónapja temette a férjét. És PIROSBAN volt! Aztaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! Micsoda szentségtörés! Namost majdnem megkérdeztem, hogy minek legyen feketében, hogy nemsoká a férj után menjen? Lezárni az összes csakrát a feketével.. De meg amúgy is. Ez annyira a külsőségek fontosságának eltúlzása. Mert miért ne gyászolhatná pirosban is méltó módon a férjét? Nem a ruha a fontos, hanem ami a szívében és a fejében van. Szerintem. </p>rich