1.0Napok-Gondolatokhttps://dzsu.cafeblog.huIldikóhttps://dzsu.cafeblog.hu/author/ihalaszcitromail-hu/<p>a lelkiismeret furdalásom által hajtva rohantam az oviba a gyermekért, amikor sms érkeztét jelezte a telefonom. Megnyitottam, hát majdnem el is dobtam a telefont. Ő írt. Aki miatt tavaly borult a családi béke. Mégpedig azt írta, hogy váltanunk kéne pár szót. Namost tekintve, hogy tavaly 9.hó 9 óta nemhogy pár, de még egyetlen szót sem váltottunk, el nem tudtam képzelni most mit is akar. Mivel úgyis szarul voltam, mert reggel vérvételre mentem és azóta szédelegtem, nameg a lelkifurdi.., hát tárcsáztam is nyomban. Első kérdés: <em>Hogy vagy?</em> Nagyon szűken mondtam 2 mondatot. Második kérdés: <em>Haragszol rám?</em> Nem vágtam rá a nemet. Mondtam, hogy tudatosan nem igazán. Tudat alatt lehetséges. <em>Akarsz róla beszélni?</em> Nem! <em>De ha mondani szeretnél még valamit.</em>. Nem! <em>Érdekel valami netán, kérdeznél?</em> Nem! </p> <p>Nem könnyítettem meg a helyzetét az tuti, de nem is szándékoztam. A nálam maradt cuccairól érdeklődött, hogy elvihetné-e valamikor. Persze. (Csoda, hogy eddig a gyermekem apja nem vágta ki a lakásból őket.) Abban maradtunk, hogy este írok smst, hogy mikor jöhet. És hirtelen eltűnt a rosszullét, mert annyira lefoglalt eme nyitott kérdés, hogy egyáltalán hogyan oldom meg, hogy már nem is figyeltem a fizikai tünetre. </p>rich