1.0Napok-Gondolatokhttps://dzsu.cafeblog.huIldikóhttps://dzsu.cafeblog.hu/author/ihalaszcitromail-hu/<p>jól esik. Mondjuk nem ez volt a terv, de mégis így alakult tegnap. 2.nap, amikor bevittem gyermeket az oviba. Persze a szokásos menet lezajlott, mármint a beadáskori üvöltés, lelkifurdalás. De muszáj volt. Nem akartam anyuékra bízni. Nehogy elegük legyen. :p Szóval siettem, mert nagyon fekete volt az ég. Épp felugrottam a metróra, amikor leszakadt. Mármint az ég. És természetesen a Puskás F. Stadionnál le kellett szállnom, mert váltani kellett villamosra. Felfele menet szembesültem a rengeteg emberrel, aki "beszorult" az égi műsor miatt a metró épületébe. Senki nem indult el kifele. Én meg bátor vagyok. Szóval nekiiramodtam. 2 lépés után csapott le az első villám a közelben és azonnal hatalmasat is dörgött. Rögvest felülbíráltam a döntésem. De arra jutottam, hogy mostmár ciki visszafordulni. Míg a zebráig jutottam még 2x szökelltem a magasba, akkorát szólt az égzengés. Pedig imádom, de azért rendesen adta az adrenalint. A zebrán csak bokáig süllyedtem a hömpölygő vízben. Áldottam magam, hogy nem zokni nélkül bújtam a cipőmbe, mert úgy kellemetlenebb lett volna a sokadik hosszt úszni benne. Így is jól elfértem a halakkal. A villamoson sokan bizalmatlanul méregették a kinti világot, ahol is egész Budáig tombolt közvetlen fölöttünk a természet. Hogy a viharba ne örültem volna annak, hogy a gyerekem nem jött velem? Hálát adtam, amiért arra biztattak az óvónénik, hogy vigyem hozzájuk nyugodtan, míg dolgom intézem. Érdekes, hogy a külső hatás mennyivel közlékenyebbé tesz mindenkit. Odafelé is és visszafelé is váltottam pár szót 1-1 útitárssal. Mikor Budán leszálltam épp esett. :) De ott csak lazán. Beérve a Váradi u-ba 3 ember volt előttem. És megcsörrent a telefonom. Ő volt. Akinek nem mondjuk ki a nevét. Azaz I. Felvettem. Azt mondta, hogy mi lenne, ha ma jönne, vagy holnap.. <em>Ááááááááááááá!</em>(néma belső sikítás) Végül abban maradtunk, hogy jöjjön. Tesómat meg riadóztattam, hogy készüljön, mert segítenie kell. Szerencsére az ügyintézés gyorsan ment. Szó szerint hamar megúsztam a dolgot. Mint itt kiderült nem fognak berendelni bizottság elé. Elhiszik a leleteknek, hogy mi van. De döntés még nem született. A hab a tortán: visszafelé ismét bele sikerült futni a viharba, ugyanott. Csak most épp a jegyet kapirgáltam elő, hogy lukasztok a metróra, amikor közölték, hogy nem jár. Wow! Szerencséjük, hogy épp nem használtam fel a jegyemet. Nameg nekem is. Bandukolhattam el a készenléti rendőrség melletti megállóba. Ahol is nagysokára jött a pótlóbusz. Addig is szórakoztatott az ismét felerősödni látszó zivatar. S míg a villamoson megfagytam a klímától a kellemesen átázott pólóban, addig a pótlóbuszon meg lehetett fulladni a levegőtlen melegtől. De sikeresen eljutottam az oviba időben. </p>rich