úgy jártam, hogy tegnap, amikor nem volt lehetőség, jött volna az ihlet, a téma. Mire gép elé ültem, este 10 után, addigra már elszálltak az agymenések. Arra emlékszem, hogy szó lehetett volna arról, hogy csak itt gyönyörködhet az ember a felhők morcosságában, csak itt tépi ki a szél az esernyőt a kezéből, csak itt bámulhatja a metrón a sokszínűségét az arcoknak, szóval milyen jó is itt élni! Itt a Földön!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: