a gyermekemet, de ez már a 4.nap, amikor össze vagyunk zárva. És ahogy viselkedik, az fenemód nem tetszik. Az egy dolog, hogy nem fogad szót. De üt, ver, szájal, fejelget. Értem én, hogy dackorszak. Ráadásul 2.napja nem aludt délután, tehát szusszanásnyi időt sem hagyott.
Az ovipszichológussal való találkozásom a héten naccccerűre sikeredett. Kiderült, hogy ő is csak azt tudja, amit már én is. Csak épp meg kell valósítani, hogy a sokadik ütés/rúgás sem hoz ki a sodromból. Na ez a nem könnyű.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: