Enyhén

fogalmazva is robbanásközeli állapotot sikerült elérnem, mikor beszéltem T.vel. Megkérdeztem, hogy ugye hoz valami pénzt haza, mert igencsak kellene. Persze, hoz. Oké, de mennyit, mert nem akarok pofára esni ismét. (2 hete igencsak nem hozott sokat, pedig előtte 1 hónapig nem adott semmit) Erre kiderült, hogy ahol a legtöbbet dolgozott, a haverja műhelyének bővítésén, ott nemigen akar pénzt elkérni. Ööööööööööö, hogy mi?????????? Azt hittem nyomban robbanok, de visszafogtam magam. (Csak utána fakadtam ki, amikor már letettük.) Szóval a helyzet: nincs itthon velünk 2 hetekig. Utána látjuk 3-4 napig. Kajára, lakásra ott nem kell költenie. Benzinre igen. Nade. Melózik ezerrel és ingyen? Ezt így most komolyan megéri? Mert szerintem nem. Mert közben meg tudom, hogy nem csak nekünk hiányzik, hanem kölcsönös a dolog. Amellett a haverja megmondta, hogy semmit sem akar ingyen. És ha nem ő melózna ott, akkor fizetne másnak. Egyszerűen nem értem. Nem tudja, hogy mennyi a kiadásunk, még úgy is, hogy tényleg próbálok a legszükségesebbekre költeni? (Pl. a gyógyszertár, így hogy nem kaptunk gyógyszert és sinecod is volt itthon, így volt 4000Ft. Mert szedjen probiotikumot is a gyermek, az orrspray, a lándzsás..) Azt hiszem le kell ülni ezt átbeszélni.