úgy éreztem tegnap kora este, hogy el kell mennünk a gyerekorvoshoz. Mert gyermek oly mértékben húzott bele az ugató köhögésbe, hogy bármely négylábúval versenyezhetett volna. Felhívtam a rendelőt, ahol ugye hétfőn már megfordultunk. Gondoltam kérek időpontot ma reggelre, de az asszisztens meghallotta a köhögést a háttérben és javasolta, hogy még azon melegében menjünk, mert elég csúnyán hangzik. Így elmentünk. Szerencsére semmi komoly, nem is kaptunk rá gyógyszert. Orrspray, lándzsás utifű, orrszívózás, éjjel sinecod. (bár ez utóbbit nem kedvelem, de mérlegelve, hogy vagy nem alszik, ámbár köhög, vagy alszik, nem köhög és javul az alvás által, hát nyert a szer.) Nos reggel 5kor volt egy huzamosabb köhögés. Azóta viszont szerencsére alig köhintett. Tesóm szerint minek köhögjön, mikor már elintézte a hétre, hogy nem mehet oviba? Na igen. Bónuszként a délutáni alvást is bojkottálta. Aminek bevallom nem örülök, mert így nincs egy perc nyugi sem. Most is itt nyaggat. 🙂 És mégha ennyi lenne, de persze nyűgös is, mert néha rátör a fáradtság, abból meg egyenes az út a hisztihez. Hiába is próbálom megelőzni.
Lementünk a termelői piacra, ami most nyílt pár hete néhány méterre a háztól. Ott mindenkit lenyűgözött, mert végig dumált. El voltak tőle ájulva, hogy mennyire okos és milyen szépen és választékosan beszél. És tényleg. Azt nem tudom mit szólnának, amikor felkiált, hogy “Basszus, elfelejtettem túró rudit enni!” (és ez még a finomabb kifejezésmód)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: