Napok-Gondolatok

Olvasni

tudnak az ingatlanosok, csak lehet értelmezni nem tudják az olvasottakat. Még a mai kellemetlenkedő telefonhoz annyit, hogy mondtam a hölgynek, hogy ő az adott irodától a 4. 

Ő: Ez azért van, mert 1500-an vagyunk..

Meg kellett volna kérdezni, hogy akkor most még készüljek fel 1496 hívásra?

Csodálatos

dolog történt ma reggel, amikor is 1 nap hirdetés után felhívott egy magánszemély!!! És el is jött nyomban megtekinteni a lakot. Tetszett neki, de sajnos hiányzik hozzá 1,5m-ja. Pedig örömmel adnám nekik, ugyancsak környéken laktak eddig, most adták el a másfél szobásukat. Jéééé, mégis van, aki a netet bújja? 

Tudnám

mit kell ahhoz beleírni egy hirdetésbe, hogy az ingatlanosok tényleg és valóban békén hagyjanak. 1,5 nap alatt 12-vel beszéltem. És a legszebb a legutolsó volt. Aki egyszerűen nem elég, hogy nem értette meg a nem-et, de hallhatóan még meg is sértődött, hogy nem kell a szolgáltatása. És még én éreztem magam hülyén a vonal bontása után. 

Tegnap este volt itt a d…h…e alkalmazottja. Valóban nagyon kedves hölgy, elmesélte mit tudnak nyújtani. 6 havi kizárólagos szerződéssel 3% a díj. De! Ha én adom el, akkor is jár nekik a fele. Mondtam neki, hogy továbbra is tartom magam ahhoz, hogy egyenlőre megnézem mire megyek egyedül. Azzal is érvelt, amikor elmondta miért vegyem igénybe, amit nyújtanak, hogy az emberek nem keresnek lakást a neten, hanem bemennek az ő irodájukba és megbízzák őket. Nos, ha az emberek nem is keresnek, de én is ott keresek. Szóval ez a szöveg nemigen jön be. Persze biztos van előnye ennek a dolognak, de könyörgöm, had csináljam, ahogy szeretném!

 

Még jó

hogy a hirdetésbe kiabáló betűkkel beleírtam, hogy ingatlanirodák kíméljenek. Hát nem teszik. Ma már 6 ingatlannepperrel beszéltem. A normálisabbja megértette 2 mondatból, hogy nem. Bár igazság szerint nem tudom, hogy vizuálisan nem volt ez érthető? Volt aki azt mondta, hogy ő teljes mértékben tiszteleten tartja, hogy nem akarok senkivel szerződni.. öööö akkor mér tetszett felhívni?? Volt akitől megkérdeztem mennyi. Visszakérdezett: “Mármint a százalékunk?” Nem vazz, hanem a hőmérséklet odakinn. Persze, hogy az! “3-5% közt. De inkább 3.” /Ez vajon mitől függ??/ Aztán volt aki azt mondta 5+áfa. Hahahaha, vicces. Egynek annyit megengedtem, hogy idejön és elmondja, hogy mit tud. De ezt is csak azért, mert kíváncsi vagyok mit mond, szerinte mennyi a reális ár. 

 

 

Megírtam

a lakáshirdetést. Fel is tettem pár helyre. Hajrá! Várom a bőkezű jelentkezőket. Ha netán valaki zuglói ingatlanra vágyik, írjon. 🙂

Furcsa

érzés belegondolni, hogy először miatta hagyott el engem. Majd miattam hagyta el őt. És most ezzel ki van egyenlítve vajon a dolog?

Sikerült

bekunyerálni magam az ovival az állatkertbe. Nem szívesen engedtem volna el egyedül a fiam, most mozdultak ki először az oviból, bevallom féltettem. Így én voltam a 6. felnőtt 20 gyerekre. De úgy vélem hasznomat vették. Volt, amikor elbóklászott gyermeket hoztam vissza, de sokszor pl. engem találtak meg a különféle kérésekkel a gyerekek. Az enyém meg jó ideig csimpaszkodott a kezembe, mint egy kismajom. Majd megálltunk egy homokozónál, had játszanak. Ott már akár el is mehettem kávézni. Utána meg megtalálták egymást a barátnőjével és onnantól az ő kezét fogta a drágám. Édesek voltak. 
Sárga mellényben volt a 20 kölyök. Mondtam is, hogy álmomban majd 20 kis sárga emberke fog rohangálni szerteszét. 

Eszembe

jutott a kérdőív, amit szülés előtt és közvetlen utána kitöltetett a védőnő. Mondván, hogy ezzel szűrik, hogy ki lesz depressziós és ki nem. Ez egy akkora f@szság! Én szülés előtt totálisan pozitív voltam, minden kérdésre optimista válaszom volt. És úgy is gondoltam/éreztem. Szülés után közvetlen nem hiszem, hogy mérvadó, amit az ember mond. Mert még fel van kavarodva, meg a helyzet teljesen újszerű, még szokni kell, még ki kell alakítani az új életet, nameg a hormonok is tombolnak. Nos minden előzetes kérdezősködés ellenére én majdhogynem depis lettem. Sőt. Akár rám is fogható. De azzal sem mentem sokra, ha a védőnőhöz fordultam, mert többre mentem, ha a többi környékbeli anyukát kérdeztem. Akármiről. Ennyit a hasznos szolgáltatásról. És még leírhatnám, hogy hányszor járt itt és hányszor ígérte, hogy jön, de felesleges. Viszont én olyan kérdőívet készítenék, amiben a megkérdezettek elmondhatnák, hogy majd ha gyerekük lesz, akkor hogyan képzelik az életüket. Jó részletesen kérném leírni, hogy mire számítanak, mit terveznek. Persze ezt meg lehetne íratni mondjuk az érettségi körül, majd a 30-as években, végül pedig akkor, amikor már van gyerek. De akkor azt fejthetnék ki, hogy milyen is lett valóban az élet a gyermekkel. Szerintem igen vicces eredmények születnének, ha a 3 írást egymás mellé tennénk.   

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!