Napok-Gondolatok

lassan ez a gyűjtőfogalom az, amitől rögvest felfordul a gyomrom. Mert miközben értem, hogy az egész a pénzről és az emberek -már lassan nem is -rejtett befolyásolásáról szól, aközben mégsem sikerül napirendre térni bizonyos dolgok fölött. Próbálom is kerülni a TV-t, rádiót, szennylapokat, de ugye az interneten is bőven szembejön akaratlan is a kéretlen tartalom. Az ember meg ráveti a pillantását a szalagcímekre és már érzi, hogy ha elolvassa a cikket, akkor felmegy az amúgy alacsony vérnyomása. És akkor ha értem, hogy élni kell valamiből az újságnak/TVnek/honlapoknak, akkor is kérdőjelek vannak bennem bőven, hogy tényleg erre van szüksége a népnek? Erre van igény? Hát kérdem én, hogy készülhet alaptalan információkból cikk??? Hová lett az objektív újságírás? Ha volt egyáltalán!! Miért kezdenek el az emberek csámcsogni olyan írásokon, amikben nem is elsumákolva ott az információ, miszerint a hír nem megalapozott, azt egyik érintett sem erősítette meg, támasztotta alá? Amellett meg miért érdekes, hogy egyik, másik celeb mit tett/mondott.. Egyáltalán kik ők? (És akkor az anyám is szinte felháborodik, amikor netán elkezd sztorizni valamelyikről és mi csak nézünk, hogy az meg ugyan ki a fene. Bezzeg a rokonokról leginkább csak elvétve tud, hogy hogy vannak, kinek született babája..) Kár, hogy így az emberek nagy része elsiklik az ÉLET mellett. Mert odaszögezi a műsor, amit neki gyártanak direkt elferdített illúziókból. Megtanulhatna már végre mindenki egy kicsit kikapcsolni. Minden befolyásoló, zúgó eszközt. Bár meglehet félnek. Félnek attól, akik ő maguk. Hogy nem tudnak vele mit kezdeni.

van olyan szülő, aki hitelesen emlékszik arra, hogy mikor Ő volt gyermek, esetleg fiatal, vagy netán már középkorú felnőtt hogyan volt? Kezdek kételkedni. Ha emlékeznének, akkor nem próbálnának állandóan a saját igazuk irányába terelni senkit. Mert anno ők sem feltétlen kérték ki a szüleik tanácsát, esetenként még nagyobb kérdésekben sem. Hát még ha kéretlenül kaptak tanácsot, azt még inkább úgy sejtem, hogy nem fogadták meg. Miért kell olyan dolgokba beleszólniüvölteni, amihez tulajdonképpen köze nincs másnak, csak a páromnak, nekem, és a gyermekemnek? Konkrétan, hogy mekkorára vágassuk a gyermek haját. Erről már annyit beszéltek feleslegesen, hogy ha azt az energiát mind valami értelmes dologra használták volna, akkor tulképp mindenki sokszorosan jól járt volna. Ennél már csak a gyerekülés “probléma” a jobb. Merthogy ez, ami van, nehéz. Persze, hisz az egyik legjobb ülést vettük meg anno, amiről a tesztek is bizonyították, hogy nem gagyi. De ez úgy tűnik teljesen mellékes infó, mert anyu állandóan megemlíti (mondjuk inkább, hogy parancsol), hogy ezt adjuk már el és vegyünk másikat, már lehet 8000ért is kapni ülést. Hja. Ami még ennyire se biztonságos, és amiből nem mellesleg nem lát ki még a gyerek az ablakon. Minő jó elgondolás! Mikor utazunk 200km-t a másik nagyihoz biztos majd jön velünk még valaki, aki szórakoztatja végig a fiamat..

túl a már nem is tudom hanyadik kemóján rosszul lett. Fullad. Elment az ügyeletre. Ott megállapították, hogy szívizomsorvadás. Ez nem túl jó hír, pláne hogy nem oly rég volt EKGn és az még tűrhető volt. Saját felelősségére hazajött. Mondtam neki, hogy hívja fel a kórházat, ahol kezelik, mégiscsak ott jobban tudják mit kapott, mi mit okozhat, mit lehet tenni. Felhívta, de ilyenkor nincs orvos, ők is csak telefonon tudják elérni, ha gond van. Mondjuk azt nem értem miért nem hívták fel édesapám dolga miatt, hiszen az én olvasatomban ez elég nagy gond. Beszéltem vele este. Mondta, ha nem mozog, akkor egész jól kap levegőt. Hétfőn felkeresi az orvosát, majd lesz valahogy. A háttérben édesanyám közben folyamatosan csesztette. Miszerint: nem úgy van az, miért nem ezt csináltad, miért nem azt csinálod, mi is itt vagyunk, nem csak magadra kellene gondolni… Nos majdnemhogy csúnyán fejeztem ki magam apámnak, de végül az állapotára tekintettel visszafogtam magam és neki sokkal szebben mondtam el a véleményem. Vagyis hogy ha anyu folyamatosan b@sztatja, attól még nem lesz jobban, sőt. Csak azt nem értem miért nem bírja ki anyám, hogy egyszer ne ő legyen a középpontban!

egy konvertáló progit, egy igen neves oldalról, hogy a gyermeknek tudjak meséket átalakítani TVre. Erre megbolondult a gép. Mint kiderült sikerrel vírusfertőzött lett. Egész este és még ma délelőtt is dolgoztam a problémán. Persze nem egyedül. A vicc, hogy az összes számítógéphez értő ismerősömet Petinek hívják. De most mind messze van. Az egyik Kecskeméten, a másik Dublinban.. Végül ráírtam FB-n unokaöcsém haverjára, aki egyszer járt itt, amikor az előző gép bemondta az unalmast. Persze ő is Peti. Végül ő mentett meg, mert megírta mit tegyek. És sikeeeeer!

Lehet majd megkérdem a szomszédot, hogy ő mennyire jártas pc ügyben. Hátha a név kötelez. Szintén Peti.

Ki az aki elhagy egy létrát és nem veszi észre?

egy családsegítő. Már többször láttam a srácot, aki ott dolgozik, de mindig mosolyognom kell rajta. Ma is épp belefutottam. Kinyúlt fehér póló (lehetett az márkás is, de tényleg úgy nézett ki, mint ami már csak portörlésre jó), hozzá bohócnadrág. Ami egy lenge, bő szárú, talán len, és tarka nagy négyzetekből áll. Mindezt tetézi a srác feje. Olyan haj, amiről mindig az jut eszembe, hogy biztos most kelt fel és elaludta. Valamint kicsit másnaposnak tűnő ábrázat. Mi tagadás, érdekes jelenség.

amit igazán be lehetne vezetni minden oktatási intézményben, ahová 15év alattiak járnak. Az egyik iskolában csöngetés után bemondtak valamit a hangosbemondóba. Sajnos nem hallottam mit, de hatalmas üdvrivalgás követte. Ezután az egész iskola kiözönlött az udvarra, a hangszórókból zene kezdett szólni és a gyerekek szabadon tombolhattak, mozoghattak, üvöltözhettek. Nem kellett se sorba állni, se csendben lenni, se meghatározott koreográfiát követni. És látszott, hogy mennyire élvezik. Jó lenne több ilyen az iskolákba, több spontán szabadság a gyerekeknek. Úgy gondolom mindenki nyerne vele.

értem, hogy miért zaklat a Z.pter, hogy menjek el az ajándékomért, amit a minap kitöltött kérdőívért szavaztak meg nekem. (ha tudnák már hány ilyen eset volt, és egyszer sem mentem el). Azt is értem, hogy ugyane kérdőív kapcsán még egy ingyenes eü mérésre is elmehetnék és azért is bőszen hívogatnak. Nade! Elmondaná valaki miért kapok én nyugdíjas hírlevelet?

tévé ment éjjel-nappal a nagymaminál. Azt kell mondjam, hogy nem egyezik az ízlésünk. Pedig meglehetősen tág a zenei érdeklődési köröm. Már kívülről tudta, hogy mikor mi következik, de azért nézte. Én is ott ragadtam olykor a képernyő előtt, mert elrévedeztem a kérdésen, hogy mi viszi rá a fellépőket, hogy kiálljanak a közönség elé. És most itt nem feltétlen a énekhang hiányáról beszélek, hanem arról, hogy milyen már az, amikor az előadó tombol a színpadon, belead anyait-apait, majd rámegy a kamera a nézőkre, akik mozdulatlanul ülnek és néznek ki a fejükből.

És amúgy meg honnan szedtek össze ennyi nótás kedvű egyént??

Gyermekmentes szabad szombat este! Igaz, most sem tudtam előre tervezni, mert az utolsó pillanatban sikerült rábeszélni kisembert, hogy a nagynénjével töltse a nap hátralévő részét. De már azt se tudom mikor volt ilyen legutóbb. Talán januárban. Tekintve, hogy T sincs itthon, bevállaltam a szomszédasszony vállát egy gyors masszírozásra, majd kerestem egy filmet. Legalább havi 1 ilyen alkalom kellene.